Leírás
A fehér virágszínű tengerparti pázsitszegfű jellemzése
Az Armeria- pázsitszegfű egy sziklakerti évelőként gyakorta alkalmazott dísznövény. Szárazságtűrése és alacsony ápolási munkálatai könnyen megszerethetőek. Legfőképpen sziklakertekben, flórakosarakban történő ültetése terjedt el. A pázsitszegfű rikítóan fehér virágai tavaszi hangulatot és vidám bájt kölcsönöznek udvarunknak. Szegélynövényként, vagy évelőágyi beültetésre is kifejezetten alkalmas. A virágzati szárak hegykén ágaskodnak a párnaszerű lombozatból. A tengerparti pázsitszegfű teljes magassága csupán 10-15 cm. Pamacsszerű lombozata viszonylag szélesre, akár 30-40 cm nagyságúra is megnőhet. Hosszú életű tavaszi virágzó évelő. Jó fagytűrő. A tengerparti pázsitszegfű már áprilistól - júniusig hozza apró, gömb alakú csodacuki virágait. Párnát alkotó, fűszálszerű levelei áttelelnek.
A tengerparti pázsitszegfű igényei
Fényigény: A tengerparti pázsitszegfű imádja a napot. Legszebben teljes napon teljesít, de ültethetjük félárnyékos helyre is.
Vízigény: Alacsony vízigénnyel rendelkezik a pázsitszegfű, de meleg, száraz tavasszal a rendszeres öntözés segíti a bőséges virághozamot..
Talajigény: Kiegyenlítően fejlődik az általános kerti talajokon, de szereti a könnyen melegedő, jó vízelvezető képességű talajtípusokat. Nem bírja a pangó vizet, így túlöntözését kerüljük.
Ápolása: A virágzati szárak elnyílását követően vágjuk vissza az elszáradt növényi részeket. Amennyiben szükséges, úgy a lombozatot is kurtítsuk, ha a levelek száraz, és kiszáradt részt mutatnak, ez idősebb korban lehetséges. A tövek fejlődését és a virághozam növelését elősegíthetjük a tavasszal a tövekhez adagolt évelő tápanyaggal.
Felhasználása: Legjellemzőbb felhasználása a napos és száraz sziklakertek beültetése, de déli fekvésű évelőágyások alacsony tavaszi növényeként is alkalmazzuk. Ugyancsak bőséges, tavasszal nyíló társai a lila bájos virágokkal díszítő pázsitviola, a hófehér virágpárnát alkotó molyhos madárhúr vagy a pink színű, hálás árlevelű lángvirág is.
Szaporítása: Tőosztással szaporítható, legfőképpen tavasszal és ősszel.
