| Olvasási idő: 4 perc |
Az újév beköszöntével elérkezett a kertünkbe is a csend nyugtató vagy olykor épp nyomasztó időszaka. Az első vadabb fagyok elérkezésével már felcsillan majd a remény, hogy végre valóban elpakolhatjuk a lombseprűnket.
Ha még van pár avarkupacunk, az csakis annak a jele lehet, hogy gondoltunk a sünökre is, amik előszeretettel bújnak el a levelek tömegébe. A lombkupacok azonban nem csak az állatoknak jelentenek menedéket, hanem a fagyos időjárásra érzékeny növényeket is védhetjük a tövükhöz kupacolt levelekkel.
Már most gondoljunk a melegebb hónapokra!
Kertünk ebben az időszakban megmutatja kopár, nyers mivoltát. Tisztán láthatjuk, hogy mennyit nőttek gyümölcs- és díszfáink, illetve a dús vesszejű cserjék, amelyek talán igényt tartanának egy kis tavaszi fazonírozásra - ezek metszéstervezeti listáját akár már a hosszabb téli hosszabb estéken is összeállíthatjuk.
Gyümölcsmúmia – a betegségek melegágya
A kertben tett téli séta alkalmával a gyümölcsfákat is érdemes szemügyre vennünk. Fontos feladat a gyümölcstermő fák átvizsgálásakor a nyárról megmaradt úgynevezett „gyümölcsmúmiák” eltávolítása. A gyümölcsmúmia nem más, mint a legutóbbi nyár alkalmával a fán „ragadt”, összeaszalódott, netalán penésszel jócskán borított termés vagy termésmaradvány. Kedvező melegágya a gombáknak, pl. a moníliának.
Vágjuk le ezeket az ágakról, gyűjtsük össze, majd semmisítsük meg őket! Így a kártevők és kórokozók gyérítéséhez is hozzájárulhatunk, hiszen nem szolgáltatnak a jövőben kedvező táptalajt a betegségeknek. Ha nem távolítjuk el ezeket a káros maradványokat, akkor a gombák vígan áttelelnek, és a következő virágzás alkalmával a virágzaton keresztül károsítanak.
Érdemes a gyümölcsmúmiákat úgy eltávolítani, hogy a hozzájuk tapadt fás részt is levágjuk. Ezzel elkerüljük azt, hogy a következő évben fejlődő terméseket károsítja majd egy-egy fán maradt gombatelep.
Nagyon fontos, hogy a munkánk végeztével fertőtlenítsük le a szerszámainkat (metszőolló, karos olló), hogy ne vigyük át az esetlegesen már kialakult fertőző képleteket más, egészséges fára.
Néhány szó a téli madáretetésről
A télire hazánkban maradó és a telelni érkező madárfajok képesek a segítségünk nélkül is átvészelni a hidegebb hónapokat. Etetésük tehát nem szükséges az életben maradásukhoz, ám ha gyönyörködni szeretnénk bennük, nyugodtan elhelyezhetünk némi eleséget a kertben. A kis tollasok folyamatos és rendszeres etetésével állandó énekes családtagot szerezhetünk, és a gyerekek is élvezik, ha az ablakból láthatják a lakomát.
Mivel etessük a madarakat és mi az, amit kerüljünk?
Ha biztosra akarunk menni, akkor az előre bekevert, kifejezetten madáretetésre kínált magkeverékeket válasszuk, amelyeket akár már madáretetővel együtt is megvásárolhatunk. Ha gazdaságosabb módját keressük a kis tollasok jóllakatásának, akkor pedig keressük a termény- vagy gazdaboltokban az állatok takarmányozására szánt napraforgómagot! A fekete színű szotyi egészen biztosan toplistás kedvence a madaraknak, amivel nem okozunk nekik csalódást. A változatosság kedvéért akár kölessel is keverhetjük. A cinkegolyó is jó választás, a tartalmas eleségforrást nyugodtan kiakaszthatjuk a kert több pontjára is.
Nagyon fontos azonban, hogy kerüljük a kenyeret, sós szalonnát és mindenféle sós magvakat! Ezekkel árthatunk a madarak bélrendszerének, így ezeket semmiképpen ne kínáljuk!
Fordítsunk figyelmet az eleség elhelyezésére is: mindig egy nagyobb fa, vagy ág-bogas cserje közelébe helyezzük a lakomát, igy a madarak kedvükre rejtőzhetnek, és számukra biztonságot nyújtó környezeteben fogyaszthatják a magvakat. Madáritató kihelyezése is javasolt, amelyet időszakosan ellenőrizzünk, és a nagy hidegben gondoskodjunk a fagymentesítéséről, kiolvasztásáról.
Fontos észben tartani, hogyha egyszer elkezdtük a madarak etetését, akkor folytassuk azt rendszeresen és kitartóan, mert az odaszoktatott madarak számítanak a megszokott élelemre.
Kellemes kertészkedést kívánva:
Leber-Mogyorósi Dóra
kertészmérnök
